Pénzes-féle szólótechnikai alapok II.

A skálavariációk alapelvei

 

A legfontosabb tisztázandó kérdés, hogy miért van szükség az alábbi, első olvasatkor eléggé nehezen érthető fogalmak bevezetésére?

 

Nos, gitároktatói "szent meggyőződéseim" egyike azon felismerés, hogy a skálavariációk megadják az áhított szólótechnikai tudás zömét. Ebből a meggyőződésből nem tudok engedni, mert pontosan az ellenkezőjét is látom: nevezetesen a skálavariációk hiányának következményeit. Ebben az esetben ugyanis lényegében nincs szólótechnikai fejlődés vagy csak nagyon hézagosan, vagy ami a legrosszabb: az hibákkal lesz teli.

 

A kezdetekkor, a skálavariációk módszertanának megírásakor a képletek, azaz maguk a skálavariációk tisztán zeneiek voltak. Ez elég volt egy jó darabig, ám rendszerezésüknél már érezhető volt, hogy nincs bennük belső, logikai rendszer. Ehhez jött még egy fontos felismerés is:

 

mi volna, ha egy képletből -ha az egyáltalán megvalósítható-, kihoznánk a lehetséges összes variációs mennyiséget?

 

Ilyen képlet például az Eltolásos quattro nevű skálavariáció-csoport, amely voltaképpen azt mutatja meg, hogy 4 hang 2 hangmagasságban hányféleképpen variálható. Ez már egyszerű kombinatorikai megközelítés, annak ismétléses variációs képlete. Általános megoldása:

 

Ismétléses variáció kombinatorikai képlete

 

A 4 hang 2 hangmagasságban való teljes variációit könnyű szemléltetnünk 2 számmal, a 0 és 1 értékekkel. Ezzel az ötlettel sikerült felvázolnunk 16 db skálavariációt. Egyúttal bizonyos, később ismertetésre kerülő praktikus okok miatt a keletkezett skálavariációkat 2 oszlopba rendeztük:

  1. 0000 – 1111

  2. 0001 – 1110

  3. 0010 – 1101

  4. 0011 – 1100

  5. 0100 – 1011

  6. 0101 – 1010

  7. 0110 – 1001

  8. 0111 – 1000

Ezzel a matematikai ötlettel tehát hirtelen meghatványozódott a lehetséges skálavariációk összmennyisége, bár egyértelmű, hogy technikai szempontból nem lehet felhasználni mindegyiket, legalábbis nem haladó szinten. Ez az alapelv azóta is meghatározó, tehát folyamatosan egyensúlyozom a zene és a matematika között, gondosan ügyelvén arra, hogy az utóbbi ne menjen az előbbi rovására.

A rendszerezés következő lépése azon felismerés volt, amelyet a fenti "bináris" rendezés már tartalmaz, miszerint mivel a skálavariáció egy jellemző dallamképlet, amely végigvonul egy adott (bármilyen) skálán, elegendő egyfajta tömörítési algoritmusként ezt a dallamképletet (ciklust) megadni, a többi már magától végrehajtható, sőt matematikai skálavariációk esetében automatizálható is (OSIRE).

 

Ha a skálavariáció számokkal leírható, azaz matematikai, akkor a kiadványban a név mellé megemlítem a számát is. Például:

Skálavariációk - G-dúr dupla - 00

 

A G-dúr dupla - 00 elnevezés tehát azt jelenti, hogy a G-dúr skálában...

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - G-dúr

 

...játsszunk minden egyes hangot kétszer:

 

 

A ciklus fogalmának bevezetésével az egyre hatalmasabbá duzzadt skálavariáció-hegyek katalogizálhatókká, rendszerezhetővé váltak. A katalogizáltság azt is jelenti, hogy a variációk bármikor továbbgondolhatók, tehát a lehető leglogikusabb egységben állnak egymással. A fő elv továbbra is a zenei megközelítés marad, ám egy kis logikus és szerintem praktikus absztrakcióval teljes és igen nagy fajsúlyú módszertant építhettünk rá.