Jam session I.

 

Bevezetés

Kapcsolódó fejezetek

 

Bevezetés

 

A címadó kifejezés zenészek spontán összejövetelét jelenti, általában örömzenélés céljából. Szerintem a legjobb zenék legtöbbször ilyen alkalmakkor születtek és születnek. Egy összejövetelhez nyilvánvalóan több személy szükséges, ám bátran állítom, hogy Bach, Mozart és a többi géniusz a maga módján -meglehet sokszor egyedül-, szintén játszott "klasszikus" jam-session-t. Cézar Franck például életének nagyobbik és persze boldogabb felét egy templomi orgona meghitt félhomályában töltötte és legértékesebb művei éppen ott, az improvizáció szent ihletettségében keletkeztek. Egyértelműen mi nem fogunk, mivelhogy nem tudunk az alkotás eme géniuszi magaslataira törni, persze az sem képes rá, aki az ellenkezőjét hirdeti, de hát ezt a téveszmét hagyjuk meg neki, elvégre olyan jól érzi magát benne. Ám a zene nemcsak a géniuszok sajátja, hanem minden érdeklődő emberé. Ez a fejezet azt tükrözi, hogy a jó zene az embert jó irányba formáló közkincs...

 

Az alább megjelenő személyek tehát nem egyszerű skálagyáros gitárosok, hanem modern "szamurájok", akik (kivéve persze a fiatalokat) általában saját hivatásuk elismert szakértői, nem elhanyagolhatóan igen komoly élet-, és egyéb elvekkel. Ennek egyik, sokszor jelentős szelete a zene művelése, a maguk intellektuális, sokszor már filozofikus módján. Épp ezért sok zenében nem lesz sebességi világrekord-döntögetés, annál több mély, emberi érzelem. Tehát szinte azonnal meg is érkeztünk a lényeghez, a zene ön-, és "máskifejező" voltához. Ez általában sok gitárosnak, főleg az idősebb korosztálynak elég, hiszen pusztán ezért is tisztességgel meg kell küzdeniük. Ám ha sikerül, személyes tapasztalataim alapján túlzás nélkül állíthatom, hogy emberi boldogságot látok és ennél többet egy oktató nem is kívánhat magának.

 

Természetesen a felvételek nem mentesek a kisebb hibáktól. Mindenki hibázik, mindenki hibázott, tehát bizonyos határok között ez nem is oly fontos, ezért a hibákat benne is hagytam a felvételekben. A lényeg a zene pillanatnyi hangulata, varázsa, amelyet a flamenco-zene egy még plasztikusabb szóval ír körül: mágia! Én Szjatoszlav Richter, a valaha élt egyik legnagyobb zongoraművész útmutatását követem: ha a zenében érződik mágia, akkor az ki fogja oltani a kisebb hibák okozta averziót.

 

Szándékomban áll némelyik improvizáció után egy kis szakmai véleményt mellékelni. Senki ne becsülje túl ezen megjegyzéseket, ezt jómagam sem teszem, csupán baráti vélemények ezek, amelyek soha nem lesznek elmarasztalóak (kivéve, ha azokat magamhoz intézem). A fentiek alapján azt hiszem már megértettük, hogy miért...

 

Ami az egyéb személyek publikálását illeti: ez a jog csakis haladó tanítványaimat és közeli gitáros ismerőseimet illeti meg...

 

A fejezetben publikált zene szellemi minőségét a gitárosok mögött lévő életnagyságú Gustav Mahler-portré szavatolja .

 

További tanítványi improvizációkat, szólókat nézhetünk meg a központi honlap "Tanítványi koncertek" című fejezetcsomagjában.

 

Kapcsolódó fejezetek

  1. Bevezetés

  2. Jene Miklós

  3. Vedres Balázs

  4. Egri Viktor

  5. Mátrai Levente

  6. Vedres Balázs és Pénzes László

  7. Blank László

  8. Obora Tamás és Vedres Balázs

  9. Gyenge Lajos Gábor

  10. Steierlein Márton

  11. Szalay Gergely

  12. Szilágyi Tamás

  13. Szabó Gábor

  14. Németh Attila

  15. Németh Attila írása