A metronóm VIII.

A metronóm problémái

 

A problémák feszegetése előtt olvassuk el együtt az egyik internetes olvasóm hozzám írott levelét!

 

"Már egész jól belejöttem a skálázásba..., éjt nappallá téve mozognak az ujjaim a gitáron...
Már a tetrachord skáláknál járok. Ma eszembe jutott, hogy célszerű lenne metronómot használnom. Csak egy gond van: valahogy nem tudok hozzá igazodni. De ez nem azt jelenti, hogy eddig szörnyen ritmustalanul játszottam, hanem inkább azt, hogy zavaró tényező lett. Igaz, a mai csak az első alkalom volt a használatban.
Én úgy gondoltam (jelzem lehet rosszul): az az időköz, ami 2 taktus (azaz 2 metronóm kattanás) az egy egész. Ezen az elgondoláson elindulva kezdtem a tetrachord skálákat, ahol ugyebár egy húrra 4 hang jut, egy megpengetett hangot negyednek vettem, tehát egy húron lejátszott 4 hang ad egy egészt. Ez ment is, mert minden húron egy egész hosszat játszottam, tehát összesen hatot, visszafelé is hatot, ami 12. Ez eddig príma... Na viszont: mikor az alapskálákat kezdtem  el gyakorolni, a metronóm teljesen összezavart, mivel itt már nem tudtam ezt a húronkénti egy egész felállást véghezvinni. A másik probléma, hogy nem 24 hang a skálahossz, hanem csak 18. Summa summarum, egy nagy káosz kerekedett ki, amit célszerű lenne orvosolni. Ezért fordultam Önhöz, hogy mi lenne az alapvető alternatíva a metronóm helyes használatára? Alapjában véve egy megpengetett hangnak egy negyedet kell kitennie vagy ez nem mérvadó, azaz lehet bármekkora (fél, nyolcad, tizenhatod,.... stb.)?
Remélem nem voltam nagyon érthetetlen. Elnézését kérem, ha szakmai butaságokat írtam...
További jó munkát!
"

 

Természetesen nincsenek buta kérdések, csak buta válaszok. Az oktató számára a kérdések nagyon hasznosak, mert mindig megmutatja azt az irányt, azt a sötét foltot, amely felé a magyarázatokat ki kell dolgozni, be kell tömni...

 

Én egyre jobban úgy látom, hogy aki képes adott sebességű metronómra egy adott skálát, de legfőképpen egy adott skálavariációt lejátszani, az nagyjából már tud gitározni. Ezzel a kijelentéssel nem mindenki fog egyetérteni; mindenesetre szakmai véleményem szerint ez a fajta tudás sokkal jobban konvertálható át bármelyik zenei stílusba, sőt akár az improvizációba, mint egy középszerű rock-gitáros blues-alapú tudása, amely mögött nincsen sem rendszerezett technika, sem zeneelmélet. Tudom, mert sok ilyen tanítványom volt...

 

A magánoktatás során tehát én az egyik legnagyobb hangsúlyt a metronómra történő játékra helyezem. Nem könnyű ezt megtanulni és az oktatónak is nagyon kell vigyáznia, mert a metronóm elhamarkodott erőltetése komoly technikai hibákat okozhat a kezdő tanítványnál. (Ez elsősorban a folyamatos fel-lepengetés összeomlása.) Ám bizonyos szint felett mindenképpen be kell vetni ezt az alapozó eszközt és utána már csakis ezzel szabad dolgozni.

 

A kezdő tanítvány még nehezen tudja értelmezni a metronóm és a lejátszandó zene közti kapcsolatot. Tipikus kezdőhiba, hogy egyszerűen nem tud belépni a metronóm ütéseibe, később pedig az ütésekkor vagy siet vagy késik. Ám a téma kidolgozása előtt először analitikus módon állapítsuk meg a valós problémákat, amelyek egyike például a fenti kérdés is:

  1. Hova esnek a metronóm-kattintások?

  2. Mi a kapcsolat a metronóm-kattintások, a hangjegyértékek (negyed, nyolcad, tizenhatod, stb.) és a skálaszerkezet között?

A zene legtöbbször -ez főként a könnyűzenére igaz-, ritmikailag zárt és ezért ritmikájában könnyen modellezhető. Ha ez megállapítás nem volna igaz, nem működne a kottaírás, tehát a zenét írásban nem lehetne rögzíteni. A kottaírás módszere azonban képes a ritmika tökéletes lemodellezésére. A metronóm-kattintások mindig azt az alaptempót adják, amelyet a zeneszerző a zeneműnek vagy skálázás esetén a gitáros saját magának választ. Már említettük, hogy ez mértékegységében a taktusszám, amely tehát azt jelenti, hogy 1 perc alatt hányat kattint a metronóm.

 

A folkgitáros honlapon ezt a ritmus-modellező eljárást egy kissé más szemszögből már említettük, sőt ki is használtuk. A metronóm-kattintás azt mutatja meg, hogy a zene milyen gyorsan múlik az időben, ebből következően ábrázolása mindig lehetséges ciklikusan. Kitűnő ötlet volt erre az óra felhasználása...

 

1 periódus - egész

 

...ahol tehát egészkor fog a metronóm-kattintás elhangozni (egész értékű hangjegy). Ez az alapegység, ehhez viszonyul aztán a zenében, a skálában az összes hangérték. Mert hiszen 1 metronóm-kattintás alatt játszhatunk 2 hangot is (fél értékű hangjegyek)...

 

1 periódus - fél

 

vagy 3 hangot (triola)...

 

1 periódus - harmad

 

vagy 4 hangot (negyed)...

 

1 periódus - negyed

 

vagy bármilyen mennyiségű hangot (nyolcad, tizenhatod, stb.):

 

1 periódus - nyolcad

 

Vegyük észre, hogy minél több hangot zsúfolunk 2 metronóm-kattintás közé (1 periódus, skálavariációk esetén ezt 1 ciklusnak neveztem el), annál gyorsabb lesz a lejátszandó zene.

 

A tizenhatod értékű hangjegy például azt jelenti, hogy 1 ütemen (1 fenti perióduson belül, azaz 2 kattintás között) 16 darab hangot kell lejátszanunk. Ne ijedjünk meg ettől a hangmennyiségtől: nem olyan vészesen gyors ez, de csakis akkor, ha a metronóm-kattogás lassú. Persze rémisztően nehéz 2 vészesen elnyúlt kattintás közé 16 darab egyenlő hosszúságú hangot betenni!

Mi tehát a megoldás?

Ugye értjük az emögött lévő közönséges törtes matekot? Mert ha nem, akkor mindenképpen meg kell állnunk, hogy ezen eltöprengjünk. (Obádovics József Gyula: Matematika - Közönséges törtek egyszerűsítése és bővítése, 30. oldal)

 

A fenti gondolatmenet azt sugallja, hogy a ritmikai tagolódás játékszabályai szerint -amely tehát a közönséges törtek egyszerűsítésén és bővítésén alapul-, a metronóm kattintásait részben mi választhatjuk meg, hiszen ha a zene vagy skálavariáció túl gyors és a metronóm ehhez képest követhetetlenül lassú, akkor a metronóm-kattogást vehetjük (kétszer) gyorsabbra is. Ez egyébként az oktatás során természetes eljárás. Én a metronómütéseket tipikusan úgy veszem, hogy tizenhatodok esetében minden 4. hang kapjon kattogást, azaz 2 metronómütés közé 4 hangot kell betennünk.

A kottaírásban a ciklikusságot, a periodikusságot az ütemvonalak mutatják:

 

Ütemvonalak

 

Konkrét gyakorlati alkalmazásuk:

 

Vivaldi-kotta

 

A fenti Vivaldi-kottán a szabályos, függőleges ütemvonalakon felül többségükben harmincketted értékű hangjegyeket is láthatunk. Ha alatta metronómot kívánunk használni, a már ismertetett ritmikai tagoltság szerint a legegyszerűbben úgy állíthatjuk be, hogy minden 4. hangra essen 1 darab kattintás. Ekkor 1 ütemen belül (2 ütemvonal között) 3 kattintásunk lesz. Miért? Mert az ütemmutató itt 3/8 (lásd a kotta elejét!), ami azt jelenti, hogy 1 ütemen belül csakis ennyi hangunk lehet vagy ennek a közönséges törtszámú bővítései (vagy egyszerűsítései):

Az utóbbi 12/32 értéket könnyen le tudjuk ellenőrizni a fenti kottán, csak meg kell számolnunk a 2 ütemvonal közötti hangokat, amely tehát az ütemek többségében 12 db lesz, hiszen harminckettedekről van szó.

 

Most pedig azt nézzük meg, hogy a metronóm alkalmazásának szempontjából miért torzít a kotta! Először vázoljunk fel egy egyszerű, 4/4-es alapállapotot...

 

4/4-es alapállapot

 

 

...amelyet a kotta elején, a (violin)kulcs mellett ütemmutató formájában is jeleznünk kell, még pedig ilyen módon:

 

4/4-es ütemmutató

 

Ez azt jelenti, hogy a 2 ütemvonal közötti részt, átvitt értelemben időegységet 4 egyenlő részre kell osztanunk:

 

1 periódus - negyed

 

Ám a szabványos kottajelölés nem ezt mutatja! Számoljuk csak meg a 2 ütemvonal (1 periódus) közötti részeket:

 

2 ütemvonal (1 periódus) közötti részek

 

5 részt vehetünk észre! Ez a vizuális következetlenség -amelyet egyébiránt a klasszikus zeneelmélettől már megszokhattunk-, tanítványi félreértésekben tud tetőzni. Tehát tegyük fel még egyszer az egyik legfontosabb kérdést: hova esnek a metronóm-kattintások? A válasz már egyértelmű:

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Jegyezzük meg!

A metronómütés mindig az 1. hangra esik!

 

Ebből következően a metronómütés sohasem az ütemvonalra esik, bár elméletileg ez a vonal reprezentálja a periódus kezdetét...

 

Ebből következően a metronómütés sohasem az ütemvonalra esik, bár elméletileg ez a vonal reprezentálja a periódus kezdetét...

 

...hanem az 1. hangra:

 

...hanem az 1. hangra...

 

Ezért a legcélszerűbb volna a kottában ilyen módon jelezni a ritmust...

 

Ezért a legcélszerűbb volna a kottában ilyen módon jelezni a ritmust...

 

...ahol az 1. ütemvonal és az 1. hang tökéletes fedésbe kerül egymással.

 

Aki szerint a fenti gondolatmenet elmehábor szülemény, annak számára jelzem, hogy az ütemvonalas metronóm-hangsúlyozást...

 

Ütemvonalas metronóm-hangsúlyozás

 

...már követte el tanítvány, bár egy idő után érezte, hogy itt valami nem stimmel, hiszen 4 hangra 5 időegység keletkezett. A fenti ábrák ismeretében már megértettük ezen jelenség okát...

 

Ezek után könnyű beilleszteni a kottába a metronómütéseket (Vivaldi-kotta 1. sor):

 

Vivaldi-kotta metronóm ütésekkel

 

Pontosan ezt a ritmikai beosztást játszom és éppen metronómmal az alábbi felvételen:

 

 

Egy pillanatra vissza kell térnünk a bevezető kérdésre, ahol a Tisztelt Kérdező elvét egy apró hibát: összekeveri a skála technikai szerkezetét és a skálán alkalmazott variáció ritmikai értékeit. Természetesen a kettőnek semmi köze sincs egymáshoz. A tetrachord-skálaszerkezet azt jelenti, hogy a skálát 1 húrra nézve 4 hangból építjük fel, míg a trichord azt, hogy 3 hangból. Az egészen más kérdés, hogy technikailag melyik az optimális, de most nem erről van szó, hanem arról, hogy skálaszerkezettől függetlenül adott skálán melyik skálavariációt kívánjuk lejátszani. Egy tetrachord-skálán is tudunk triolákat (3 hangból álló egységeket) játszani és fordítva: egy trichord-skálán is képesek vagyunk 4 hangból álló skálavariációkat megszólaltatni. Ezért:

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Jegyezzük meg!

A skála gitártechnikai szerkezete ritmikailag semmit sem határoz meg! A skálavariációt bárhogyan, azaz bármilyen technikai szerkezetben le kell tudnunk játszani!

 

Hiszen mi van például egyhúros skálák vagy az egyfekvéses skálák esetében? Ez az a pillanat, amikor észrevehettük, hogy egyetlen skálát milyen sokféleképpen tudunk lejátszani a gitáron (erről szól az Alapskálák IV. című fejezet). A skála technikai szerkezete tehát nem határoz meg semmit. Akkor mi teszi a különböző technikai szerkezetű skálákat lejátszhatóvá? A skálavariációkhoz, illetve a zenékhez köthető ujjrend, illetve a rajtuk egyedileg alkalmazott alapskálák, ami azonban már más kérdés...

 

Ugyanakkor a Tisztelt Kérdező elvét egy másik apró hibát is: megszámolja a skálában lévő összes hangot és ehhez viszonyítja a ritmikát. Ez probléma, mert a kettőnek szintúgy nincs köze egymáshoz, azaz előbb-utóbb a számok nem fognak passzolni. Ahogy már említettem, a trichord-skáláknál a legfontosabb a nyers technikai koherencia, ezért lesz a legfontosabb szólótechnikai elv a minden húron 3 pengetés kigyakorlása (mert "a cél a gyors és biztonságos játék elérése, a többi szerintem részletkérdés"). Az ilyen módon felépített skála a gitáron nagyjából 2 és fél oktávossá bővül. Valójában ez a terjedelem tökéletesen mindegy, mert a cél nem a skála hosszának behatárolása (amit egyébiránt eddig az összes gitáriskola hirdetett, mondván: "ez az F-dúr skála, belső szerkezete: 2 egész - 1 fél - 3 egész - 1 fél, tessék megjegyezni!", stb.), hanem a nyers gitártechnika kigyakorlása.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Jegyezzük meg!

Summa summarum, mindegy, hogy egy skálának hány valós hangja van a gitáron, milyen technikai alapelvek szerint építjük fel, azaz milyen skálaformátumban jelenik meg a gitár húrjain, mert ezeknek semmi közük nincs a zene ritmikájához.