A négyféle moll skála

 

A-moll természetes változata

A-moll harmonikus változata

A-moll dallamos változata

A-moll "roma-moll" változata

Kérdések és válaszok - 1.

 

A négyféle moll skála (molle = lágy) közül a legelsőt, legegyszerűbbet, a „dúr párhuzamos mollját”, amelyet természetes mollnak is nevezünk, már sokszor gyakorolhattuk. Technikai és zeneelméleti szerkezete a 7 alapskálából következik, azoknak tökéletesen "kompatibilis" része.


A másik három a harmonikus, a dallamos és a roma-moll főként technikai szempontból érdekes, hiszen módosított hangokat tartalmaznak és ezért új skálaszerkezeteket eredményeznek, amelyekkel még nem találkozhattunk. A klasszikus és romantikus mesterek egyébként is már bebizonyították, hogy a moll alaphangnembe megfelelő feltételekkel bármilyen módosított hang bejátszható-, egyéb atonális irányzatokról nem is beszélve, igaz, az utóbbi esetekben sokszor már nem is beszélhetünk moll-tonalitásról.

 

A moll hangnemet megkülönböztetésül szokás kisbetűvel jelölni, szemben a dúr hangnemmel. Például d-moll, D-dúr. Ettől én az egyszerűség kedvéért eltekintek. Szintén az egyszerűség kedvéért skáláinkat most vizsgáljuk A hangról indulva. Ami a skálák technikai felépítését illeti: a már bevált, Pénzes-féle trichord-skálaszerkezetet veszem alapul, amely során tehát minden húrra 3 pengetés (skálahang) fog jutni, de előtte felvázolom a mollfajta teljes skálaszerkezetét is. Ebben nagy segítségemre lesz az OSIRE, mert azzal már szórakoztató gyerekjáték az ilyesmi.

A moll skála harmonikus változatával még a további fejezetek foglalkoznak:

A-moll természetes változata

A-h-c-d-e-f-g-a

A-természetes moll - teljes

A-természetes moll - 1. fok

 

A-moll harmonikus változata

A-h-c-d-e-f-gisz-a

A-harmonikus moll - teljes

A-harmonikus moll - 1. fok

 

A-moll dallamos változata

A-dallamos moll - teljes

A-dallamos moll - 1. fok

A-természetes moll - 1. fok

 

A-moll "roma-moll" változata

  A-h-c-disz-e-f-gisz-a

A-roma moll - teljes

A-roma moll - 1. fok

 

Ez egyúttal az Egzotikus skálák I. című fejezetben ismertetett roma-skála 4. foka, természetesen nem véletlenül. Másik érdekesség, hogy ezt a mollfajtát néhány régi zeneelméleti könyv "magyar hangsorként" határozza meg. Ezen a tévedés okáról is részletesen írok a fent említett fejezetben.

 

Kérdések és válaszok

 

1.

 

Én azt olvastam valahol, hogy a könnyűzene a dallamos mollt, míg a komolyzene inkább a harmonikus moll skálát használja. Mi a véleménye Önnek erről?

 

A megállapítással nem értek egyet. Az igaz, hogy a klasszikus zene és annak elméleti tudománya a harmonikus moll hangsort veszi alapértelmezettnek a természetes moll helyett. Valószínűleg ezt azért teszi, mert a klasszikus és romantikus mesterek az előbbit részesítették kiemelt előnyben. Ám ez nemcsak használatának gyakoriságára utal, hanem arra is, hogy a harmonikus moll skála -amint azt már részletesen kidolgoztam az Összhangzattan című fejezetben-, külön alaphangnemként, tonalitásként kezelendő. Ez azt jelenti, hogy a harmonikus moll skálára építhető hangzatok a csakis reá jellemző, azaz egyéni tonális jelleget hordoznak magukban. Ez azonban nem mondható el a dallamos mollról, mivel annak tonális magva nagy valószínűséggel szintén a harmonikus mollra építhető hármas-, vagy négyeshangzatokból áll. Ebből következően észrevehetünk a két skála között egyfajta alá-, és fölérendeltségi viszonyt, amelyben mindenképpen a harmonikus moll lesz a meghatározó elem.

 

Egyébként a dallamos moll a maga kétféle skálaépítkezésével (felfelé és lefelé ugyanis más hangokból áll) egészen öszvér képződménynek tűnik; én nem is tudom, hogy kinek jutott eszébe egyáltalán katalogizálni és azonos szinten említeni a tonális alapként kezelt természetes és harmonikus moll skálával. A magam részéről a dallamos moll skálát, főként mint improvizációs kiindulópontot nem használom, helyette annál inkább a természetes és a harmonikus változatot. Ez nem azt jelenti, hogy az improvizáció során nem lépek ki a skálaszabta keretek közül, de mindig látom alatta az alapként felhasznált, szerencsés esetben statikus szerkezetű skálát (mert a dallamos moll nem az).

A "könnyűzene" kifejezés enyhén szólva tág és egyébként is gyűjtőfogalom, így nem lehet közötte és a dallamos moll skála között egyértelmű és minden mást kizáró szimbiózist megállapítani.